A Kézügyesek utóélete
Ahogy megírtam az előző posztot a bolt bezárásáról (Búcsú a Kézügyesektől), nagyon sok visszajelzést kaptam, hogy mennyire sajnáljátok, hogy ki kellene tartani, hogy egy üzlet bejáratásához ennél több idő kell, hogy miért nem költözünk a belvárosba, hogy miért, miért, miért?
Nos, ezért:
1. Az első és legfontosabb ok személyes, ugyanis sokkal, de sokkal
több időt, energiát és pénzt emésztett fel ez a vállalkozás, mint gondoltam
volna. Tehát ez az én hibám, nem jól kalkuláltam, többet kellett volna tervezni,
számolni. Az ezzel kapcsolatos ok, hogy ez hobbinak indult, mivel nekem van egy
tisztességes szakmám, amelyben 14. éve próbálom a személyes márkámat kiépíteni, és bizonyos értelemben, bizonyos nyelvpárokban (pl.
szerb-angol, angol-szerb) talán azt is mondhatom, hogy sikerült is. Más szóval, egy idő után már nem motivált egy "pénzvivő" vállalkozás folytatása, miközben ott van nekem a "pénzhozó" tevékenységem, amit még szeretek is csinálni!
A személyes ok második része a családi nyugalom és napirend felborulása, amit a gyerekek különösen, de bevallom én is nagyon rosszul viseltem. Azt hittem, hogy mindenkinek jót tesz, ha anya egy kicsit elszakad otthonról és teszi a dolgát. De az elmúlt néhány hónap pont az ellenkezőjéről győzött meg - nemcsak az van, hogy szeretek otthon lenni, jó otthonról dolgozni, és hatalmas privilégium, hogy TUDOK otthonról dolgozni, hanem egy ilyen helyzetben, amikor két kisgyerekkel és segítség nélkül kell megoldanunk a hétköznapokat, létfontosságú, hogy minél több időt legyek, legyünk a kicsikkel, mert még igenis nagy az igényük rá!
2. A második ok természetesen anyagi. A bérleti díj és a rezsi (mint két legnagyobb tétel) nagyon kedvező volt (ár-érték szempontjából), de
akkor sem lehet(ett) kitermelni egy ilyen jellegű kiskereskedelmi üzlettel. Nem dolgoztam nagy árréssel, annak érdekében, hogy az árak maradjanak a realitás szintjén. De más üzletek bezárása is bizonyítja, hogy a miénk nem egyedi példa (Szeretjük bolt Győrött (őket végül "megmentették"), Galagonya bolt Vácott), illetve az egyik országosan ismert webáruház bérlés szakértő csapat kiadványukban statisztikai adatokkal alátámasztva bemutatja, hogy a kiskereskedelem egyértelműen hanyatlik.
3. A harmadik ok a vevők hozzáállása, illetve fizetőképessége. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, hogy igényes a bolt,
hogy szépek a termékek, hogy mennyire várták már, hogy egy ilyen bolt legyen
Szegeden, azonban ez nem mutatkozott meg a konkrét vásárlásokban. Még a várva várt karácsonyi időszak sem hozott akkora fellendülést.
4. A negyedik ok kicsit ellentmondásos, és szintén csak "útközben" derült ki, nevezetesen azokból a termékekből, amelyekből volt fogyás, nem mindig volt azonnali utánpótlás. Ami természetesen érthető, hiszen többnyire egyszemélyes manufaktúrákról van szó, de akkor is:). Onnantól kezdve, hogy egy kézműves eladásra adja a fejét, azaz nemcsak a család és barátok boldogítására kézműveskedik, vállalja, hogy a vevő igényeit igyekszik kiszolgálni. (A vevő ez esetben egy kiskereskedő is.) Tudom, sok a teendő (social media, emailek, megrendelések, tervezés, kivitelezés, postázás, egyebek), de ez onnantól kezdve, hogy valaki vállalkozást szeretne építeni, benne van a pakliban, ezzel számolni kell mind pénzben, mind időben.
5. Az ötödik ok a kézművesség mint hobbi vs. kézművesség mint hivatás magyarországi helyzetével kapcsolatos. Az én elképzelésem szerint vannak a kézművesek, akik autodidakta módon tanulnak, másoktól lesnek tippeket és ötleteket, és vannak az iparművész szintű kézművesek, akik pénzt és energiát szánnak saját technikájuk, termékük fejlesztésére, vagy új technikák elsajátítására. Hozzánk napi szinten jöttek be hobbi kézművesek megkérdezni, milyen módon tudnák behozni portékáikat. Nem számlaképesek, nincs sok cuccuk, nincs profiljuk, "csak úgy kézműveskednek". És ezzel nincs is semmi baj, sőt, a kézműveskedés szuper hobbi, de maradjon is hobbinak mindaddig, míg az embernek nincsenek saját ötletei vagy eredeti kivitelezési technikái. A sok hobbi kézműves ugyanis lenyomja a nem-hobbisok árait, csökkenti a kézműves termékek értékét és ezzel elindul(t) a kézműves piac egy általános hígulása. Hangsúlyozom, ez nem kritika, nem szemrehányás, ez egy ténymegállapítás, helyzetfeltárás.
Mindenesetre a Kézügyeseknek nincs vége, de hogy mikor, hol, kivel, miként lesz folytatása, azt egyelőre homály fedi...
