Búcsú a Kézügyesektől

Kedves blogkövetők, vevők, barátok, ismerősök!

Sajnos rossz hírt hozok, bár nekem most már nehéz az egészről negatív hangnemben írnom, mert megkönnyebbülés, hogy a döntés megszületett, és az irány (újból) megvan.

Történt az úgy, hogy majdnem napra pontosan egy éve indítottam útnak ezt a blogot, azzal az elképzeléssel, hogy az emberek többet, többen vásárolnak majd honi kézművesektől, ha megismerik őket, belátnak egy picit a kulisszák mögé... Túl sok energiát a bejegyzések angolra fordításán kívül nem fektettem a dologba, de szépen lassan beszippantott ez a világ, napi több órát töltöttem fotók nézegetésével, megosztásával, így úgy döntöttem, bevállalom, megcsinálom. Szegednek is jár egy olyan bolt, ahol a vásárlók KIZÁRÓLAG magyar termékekkel találkozhat. Félreértés ne essék, ez nem amolyan patrióta indíttatású kezdeményezés, csupán magamból indultam ki - én akkorra már évek óta magyar kézművesek portékáit ajándékoztam karácsonyra, névnapra, szülinapra, sőt, esküvőre is!

A vállalkozás másik pillére a programok lettek volna, ám ők nem valósultak meg, így a kétszintes üzlethelyiség bérlése értelmét veszítette, majd további pro-kontrák elemezgetése is oda vezetett, hogy ezt így, ebben a formában nem lehet tovább csinálni, mert semmilyen (sem anyagi, sem szellemi) szinten nem hoz töredékben sem annyit, amennyit elvisz.

Az okok és miértek megfejtésén is túl vagyok, tudom, hol hibáztam, tudom, mit kellett volna máshogy csinálni, de ahhoz, hogy újra nekiálljak a fentiek javításával egyrészt én túl kevés vagyok, másrészt nem érzek már motivációt (ehhez személyes, családi okok is hozzájárultak).

Ezért arra kérek minden kedves volt, jelenlegi és potenciális vevőt, segítsetek a készletet karácsonyig kisöpörni, mutassuk meg az alkotóknak, hogy igenis szükség van rájuk "vidéken" is, ajándékozzatok különlegeset, egyedit kedveseiteknek!

(A készlet mindettől függetlenül folyamatosan bővül, a héten már érkeznek a karácsonyi finomságok is, gyertek, nézzétek meg!)

És hogy lássátok, hogy a probléma sajnos nem egyedi, íme 4 írás (mind nagyon friss), amely a jelenlegi kézműves piacon tapasztalt problémákat, akadályokat ismerteti. Mind a négy hozzám közel álló vélemény, illetve általam hitelesnek és profinak minősített alkotóktól származik, ezért mutatom meg nektek is. Magánvéleményem természetesen nekem is van, és szívesen megosztom bárkivel, aki rá kíváncsi, csak a nagy plánumot nem akarnám vele untatni:)

http://kecsolaura.blogspot.hu/2014/03/meska-meska.html

http://vintagebazaar.cafeblog.hu/2014/10/22/nem-megy-nem-tudom-akarni-mar/

http://materraceramics.blogspot.hu/2014/11/szamvetes-szuletesrol.html

http://akicsihaz.hu/2014/11/hello-pin-magazin-viszlat-pin-magazin.html

A Kézügyesek bolt tehát január elsejével ebben a formában, ezen a helyen (Szentháromság 27.) megszűnik, de az adventi időszakban még nagy szeretettel várok mindenkit!

~

Ehhez a hajnali bejegyzéshez tartozik egy kiegészítő is, nevezetesen egy köszönetáradat, szeretném ugyanis megköszönni mindazoknak, akiktől sokat kaptam, és sokat segítettek:

Dalocsa Ági (GlooGloo), Móró Barbi és Szombatiné Prohászka Emese (Bogyó Babái) – mivel sajnos más városban laknak, csak emailben, fb-n tudjuk tartani a kapcsolatot, de ez őket nem tartott vissza attól, hogy minden dilemmánál, kérdésnél segítsenek és biztassanak. Köszönöm!

Vörösné Miklós Mariann (Reeed) – önzetlen és tiszta szívű ember, akinek problémamegoldási  és segítőkészsége irigylésre méltó! Köszönöm Neked is és Tamásnak is!

Dömösi Emese (LaLoba), Rákóczi Nóra (Calivita, Életmód klub programvezető), Babarczi Katica (TEP) – mind a három ember a maga ötleteivel, tanácsaival, tapasztalataival és kreativitásával nagyon sokat segített a legnehezebb időkben, illetve egészen váratlan pillanatokban. Nagyon bízom benne és szurkolok Nektek, hogy sikerüljön elérnetek mindazt, amit szeretnétek és amit kitűztetek magatok elé, mert megérdemlitek és mert mások is megérdemlik, hogy tanuljanak tőletek!

Szőke Virág (divja szparsa tetováló szalon) – mivel már több éve saját vállalkozásuk van, sokat segített átlátni annak nehézségeit, bukkanóit. Emellett több "díszletet" is tőlük kaptunk, amiért örök hála üldözzön! Köszönöm! 

Szabó-Kis Dóra - Szelence ékszerek

1. Pár mondatban írd le, hogy mivel foglalkozol!

Szabó-Kis Dóri vagyok, a Szelence ékszerek megálmodója. Ékszereket készítek sokféle alapanyagokból: gyurmából, textilből, különböző üvegekből és ásványokból. És a fémekkel is barátkozom. A Szelence nekem is egy titokkal teli doboz, amiből minden gondolattal, tervrajzzal vagy megvalósult ékszerrel kicsit többet ismerek meg.

2. Miért pont ezeket az anyagokat választottad?

Az ékszergyurmával kezdődött minden. Kíváncsi voltam, hogyan működik az anyag, hogy képes vagyok-e a gondolataimat formába önteni. Hogy valami olyan keltsek életre, ami addig nem létezett.

Szóval kezdetben azt kerestem, ami mozdul és könnyen formálódik a kezem alatt. Azóta persze sok minden alakult, vannak olyan típusú ékszerek, amiket kérésre kezdtem el összerakni, vannak átalakuló ékszerek és újdonságok.

3. Mikor fedezted fel magadban a fogékonyságot, tehetséget?

Anyukám nyomott először ecsetet a kezembe kisiskolásként és vett nekem egy aquarell festéses könyvet (amit azóta is őrzök és lapozgatok). És anya volt az is, aki az első lila rózsás fülbevalóm után többre biztatott. Köszi, anya! 

4. Honnan merítesz ötleteket, inspirációt?

A környezetemből, bármiből.

Van, hogy a busz ablakán át a mellettem futó fákból, van, hogy a vonatból látott sárga sóvirágmezőből, de van, hogy a metró kék zúgásából születnek alkotásaim. Ezek lehetnek versek, lehetnek ékszerek vagy csak napomat vidámító gyorsan elillanó gondolatok.

Néha banális dolgokból jönnek a legjobb ötletek.

Néha még álmodom is a következő projektről! 

5. Mi a "civil" foglalkozásod?

Magyar szakos bölcsész vagyok, kreatív írást is tanultam az egyetemen. De most leginkább az ékszerekkel foglalkozom. :)

6. Melyik részét szereted a legjobban és melyiket a legkevésbé?

A tervezést szeretem a legjobban. Néha még az alkotás idejéből is lecsippentek a tervezés javára. De beszélgetni is nagyon szeretek a vevőkkel, mert az ő ötleteik, egyedi elképzeléseik révén olyasmi is alakul, amit én magad talán sosem hozok létre.

Amit legkevésbé szeretek, valószínűleg azért, mert nem vagyok a szakértője, a reklámozás.

7. Hogy néz ki egy munkanapod? Mikor, hol dolgozol?

Törekszem a jó időbeosztásra, de éjszakai bagoly vagyok (most is, amikor írom a válaszokat, 0 óra 2 perc van). Ilyenkor van egy felpörgésem a nagy nyugalomban és csendben.

A nappaliban van egy hosszú asztalom, sok fiókkal, meg fakkokkal teli polc, itt dolgozom. Egyszer majd szeretnék egy műhelyet, fehér bútorokkal, meleg tölgy fapadlóval és jó sok apró fiókkal :D

8. Hogy néz ki egy munkafolyamat?

Legtöbbször hónapokkal a megjelenés előtt szöget üt a fejembe egy gondolat (valójában több tucat), forgatom, ide oda pakolom őket az agyam szinapszisain át. Ekkor már morzsolódik belőle, majd papírra írom, később rajzolom őket. Aztán a polcom rekeszeiből rég nem használt anyagokat kerítek, vágok, reszelek, kidobok jó pár elrontott darabot, pengét cserélek és megint vágok, színeket gyúrok és persze új apróságokat is keresek a kedvenc helyeimen. És kész. (Természetesen ezután jön a háttér kigondolása, hangulat megteremtése, fények kukkolása, elkapása és az árulás, ami egy újabb kis történet lenne... :) )

9. Mi volt az eddigi legjobb/legérdekesebb/legfurcsább megbízás (csak ami elárulható:))?

A legjobb az, amikor a vásárló fantáziája elszabadul. Csináltam már Apple logót, nyuszis nyakláncot, de Noé bárkája hűtőmágnest is.

10. Hobbi vagy vállalkozás?

Inkább azt mondanám, hogy feladat, amit nagyon jólesik megtenni!

11. Mik a terveid a jövőre nézve?

Még több ékszer megalkotása :) A fémművesség kitanulása (kérdéseket szerető mesterek jelentkezését várom! :D ) Új és talán szokatlan elképzelések megvalósítása.

Első ötvös ékszereim: