Németh-Oszkó Csilla - Chill-Art Photo

1. Mióta fotózol, mikor jöttél rá, hogy érdekel a fotózás és jól is csinálod?

Gyerekkoromban nagyon sok hobbim volt. Mindent ki szerettünk volna próbálni a húgommal, sosem unatkoztunk. Gyűjtöttük a bélyegeket, bottal harcoltunk és később rákaptunk a fényképezésre is. Édesapámnak van egy orosz fényképezőgépe, régen sokat fotózott vele, hobbi szinten. Mindig is imádtam a képeit és a látásmódját. Addig nyaggattuk apát, hogy mind a ketten kaptunk egy egyszerű analóg fényképezőgépet. Majd 5. osztályos lettem és jött a gimnázium, sok más új hobbival, szakkörrel, így háttérbe szorult a fényképezés.

Teltek az évek, a művészi irány megmaradt, belsőépítészetet kezdtem el tanulni. Később pedig megjelent az életemben egy személy, aki miatt teljesen megváltozott minden körülöttem. Viszont elkezdődött pályafutásom, hiszen egy fotóssal hozott össze a sors. :) Ő nemcsak a férjem, hanem egyben a mesterem és a példaképem is. Természetesen nem kellet sok, hogy újra fényképezőgépet ragadjak. Egyik nap kedvet kaptam,elmentem egyet sétálni és természetesen vittem a fényképezőgépet. Teljesen bepörögtem és rengeteg fotót készítettem. Akkor jöttem rá, hogy én ezt tényleg imádom csinálni.

Hogy jól csinálom-e? Szeretem a kihívásokat. Természetesen profinak sohasem mondanám magam, hiszen a fotózás egy kimeríthetetlen terület, de igyekezhetünk a tökéletesség felé.

How long have you been a photographer, when have you realised you are interested in it and good at it?

I had numerous hobbies as a child. Me and my baby sister liked to try out everything, we were never bored. We collected stamps, fought with sticks and later fell in love with photography. My father had a Russian camera, he took a lot of photos as a hobby photographer. I have always loved his photos and his vision. We were nagging daddy until he finally bought us an analogue camera each. Then came fifth grade and lots of new hobbies and interest groups which all pushed photography to the background.

Years passed, and the love of arts remained, but it took the form of interior design. Later a person came into my life, he changed everything around me. My career started, since destiny brought me together with a photographerJ He is my husband now, but he is also my master and my role model. Naturally, it didn’t take long until I felt like taking photos again. One day I went out to go for a walk and took my camera with me.  I was drawn into it completely and took hundreds of photos. That’s when I realised I really love doing it.

I don’t know if I am good at it. I know I like challenges. I would never call myself a professional of course, since photography is a limitless area, but we may strive towards perfection.

2. Mit, kit fotózol? Miképpen változott ez az évek során?

Általában a modelljeim emberek. Ezen belül párok, családok, kismamák, babák. Először leginkább nőket fotóztam, majd rendezvényeken, esküvőkön is kaptam lehetőséget.

Who or what do you take photos of? How did it change through years?

My models are usually people, more specifically couples, families, pregnant women, babies. At first I took photos of women, but I then I had the opportunity to shoot events and weddings, too.

3. Családi összejöveteleken is a Te kezedben van a gép a legtöbbször?

Családi rendezvények..igen ez kényes téma. :) Igaz,hogy nagyon szeretek fotózni, de ha az én családomról van szó, jobban szeretem azt inkább megélni. De ettől függetlenül mindig van nálam valamiféle szerkentyű, amivel képeket lehet készíteni..:)

Do you take pictures at the family reunions?

Family events are a delicate matter. It is true I like to take photos, but when it comes to my family, I'd rather live the event. Nevertheless, I usually do have something to take photos withJ.

4. Mindig az az első gondolat, hogy „bárcsak itt lenne a gépem”? Amikor élmény él, elképzeled milyen fotó készülhetne/-hetett volna?

Igen, többször előfordult már, hogy történik éppen valami, vagy látok valami különlegeset az utcán, de nincs nálam a fényképezőgépem és ezt sajnálom. Nem mondhatom azt, hogy majd legközelebb, hiszen ugyanaz sohasem történik meg ugyanott, ugyanúgy. De a nyakamban sem lóghat folyton. Bárcsak elférne a kabát belső zsebében a fényképezőgép..:)

Is your first thought always “Gosh, I wish I had brought my camera with me!” Whenever you experience something, do you think you should have taken a photo of it?

Yes, it happened many times, that something occurred to me or I saw something interesting, but I regret not having the camera with me. And I can’t say never mind, I will take the photo next time, since nothing ever happens the same way in the same manner. But I also can’t have my camera hanging in my neck all the time. I wish there was a camera that could fit in a pocket...:)

5. Mi a legfontosabb egy jó fotóhoz (ötlet, fény, ...)?

Az ötlet és a fény... ezek a legfontosabb dolgok, de emellett a jó hangulat és az élmény. Igyekszem a párokkal olyan kapcsolatba kerülni (kicsit személyesebb dolgokról beszélgetni, jobban megismerni egymást), hogy a fotón természetes énjüket lássák vissza. Én úgy gondolom, akkor jó egy fotó, ha azt az alany igazából átéli a pillanatot.
What makes a good photo (idea, lights...)?

The idea and the lights... These are the most important, but the atmosphere and the experience are also important. I try to get close to the couples I am shooting, talk about things more private, get to know them. This way when they see the photos, it is their true natural self they see. I believe a photo is good if the subjects experience the moment.

6. Vezetsz blogot is?

Sajnos blogot nem vezetek még, de tervben van. 

Do you have a blog?

Unfortunately not, but I am planning to.

7. Mi volt az eddigi legrosszabb megbízás?

Szerencsére jó emberismerő vagyok és általában könnyen fel tudom venni a ritmust a modellekkel, párokkal. Viszont nem minden helyzetet tudok kezelni, ha állatokról van szó. :D Kitaláltam egy fotósorozatot, mégpedig a lovak volt a téma. Könnyűnek gondoltam...de rájöttem, hogy nem maradnak egy helyben, ha sokan vannak még nehezebb és némelyik még túl rámenős is. Szakember segítségével sokkal könnyebb dolgom lett volna... Szóval a lovakkal még barátkoznom kell.

Worst job (task, experience) so far?

Luckily I am a good judge of character and I can easily take up people’s rhythm. But I am not so good with animalsJ I thought of a series, with horses as the theme. I thought it would be easy, but I realised they don’t stay in one place and some of them can be very pushy. It would have been much easier had I asked for the help of a professional. Anyway, I need to get friendlier with the horses.

8. Mi volt az eddigi legnagyobb élményű felkérés?

Férjemmel 2012-ben lehetőséget kaptunk egy pártól, hogy kint, Dél-Tirolban készítsünk el az esküvőjük előtt életük anyagát. :) Norbi videózott, én pedig fotóztam.

Best job (task, experience) so far?

In 2012 my husband and I were given the opportunity to document the material about their life before their wedding in South Tyrol. My husband was taking the video and I took the photos.

9. Milyen fórumokon képzed tovább magad (szervezett továbbképzések, magazinok, blogok)?

Tanulni mindig lehet és kell is. De gyakorlat teszi a mestert. Úgy gondolom, nyitott személyiség vagyok, ami nagyon fontos ebben a szakmában. Férjemtől tanultam mindent, könyveket olvasgattam, de úgy gondolom nagy részben ez ráérzés kérdése.

How do you educate yourself (organised courses, magazines, blogs)?

One can and should always educate oneself. But I think practice is what makes the master. I believe  I am an open enough personality, which is important for this profession. I have learned everything I know from my husband, I have read books about photography, but I still think the large part is instinctive.

10. Hobbi vagy vállalkozás?
Mindkettő. Nagyon szeretem a fotózást, kezdetben nem tudtam elképzelni, hogy valaha azt mondom, ez a munkám. Most már a munkámnak tekintem, de mindig is a hobbim marad. Ha az egyensúly felborul, akkor szerintem teljesen más hatást érnék el a képekkel.

Hobby or main source of income?

Both. I like photography very much, and when I started doing it, I couldn’t have imagined saying this is my job. I consider it my job now, but it is also my hobby. I think if the balance is disturbed, I would achieve a different effect with photos.

11. Mik a terveid a jövőre nézve?

Tervek mindig vannak. :) 

Mivel 2013-ban volt az esküvőnk, így most már sokkal tapasztaltabbak vagyunk ebben a témában, két oldalról látjuk a dolgot. Így szeretnénk segíteni a jövőben házasulandó pároknak a szervezésben akár, tanácsokat adni, hogy megkönnyítsük a dolgukat és ez nekünk is élmény. :) De jelenleg egy izgalmas rövid távú tervre koncentrálunk. Egy holland párnak idén nyáron lesz az esküvője Dél-Tirolban és bennünket kértek fel a fotózásra és videózásra. Mindig is nagy álmom volt egy más nemzetiségű esküvőn fotózni, külföldön.

Plans for the future?

There are always plansJ

Our wedding was in 2013, so we are far more experienced in the topic, and we now see both sides of the story. We would like to help couples about  organising their wedding, give them advice and make it easier for them. And it is a pleasure for us, too. But I am currently focusing on an exciting short-term plan. A Dutch couple are having their wedding this summer in South Tyrol and they asked us to take photos and the video of their biggest day. It was always a great dream of mine to shoot a wedding of another nationality, abroad.