1. Mióta fotózol, mikor
jöttél rá, hogy érdekel a fotózás és jól is csinálod?
Gyerekkoromban
nagyon sok hobbim volt. Mindent ki szerettünk volna próbálni a húgommal, sosem
unatkoztunk. Gyűjtöttük a bélyegeket, bottal harcoltunk és később rákaptunk a
fényképezésre is. Édesapámnak van egy orosz fényképezőgépe, régen sokat
fotózott vele, hobbi szinten. Mindig is imádtam a képeit és a látásmódját. Addig
nyaggattuk apát, hogy mind a ketten kaptunk egy egyszerű analóg
fényképezőgépet. Majd 5. osztályos lettem és jött a gimnázium, sok más új
hobbival, szakkörrel, így háttérbe szorult a fényképezés.
Teltek az évek, a művészi irány megmaradt, belsőépítészetet kezdtem el
tanulni. Később pedig megjelent az életemben egy személy, aki miatt
teljesen megváltozott minden körülöttem. Viszont elkezdődött pályafutásom, hiszen
egy fotóssal hozott össze a sors. :) Ő nemcsak a férjem, hanem egyben a
mesterem és a példaképem is. Természetesen nem kellet sok, hogy újra
fényképezőgépet ragadjak. Egyik nap kedvet kaptam,elmentem egyet sétálni
és természetesen vittem a fényképezőgépet. Teljesen bepörögtem és rengeteg
fotót készítettem. Akkor jöttem rá, hogy én ezt tényleg imádom csinálni.
Hogy jól csinálom-e? Szeretem a kihívásokat. Természetesen profinak sohasem
mondanám magam, hiszen a fotózás egy kimeríthetetlen terület, de
igyekezhetünk a tökéletesség felé.
How long have you been a photographer, when have you realised you are
interested in it and good at it?
I had numerous
hobbies as a child. Me and my baby sister liked to try out everything, we were
never bored. We collected stamps, fought with sticks and later fell in love
with photography. My father had a Russian camera, he took a lot of photos as a
hobby photographer. I have always loved his photos and his vision. We were
nagging daddy until he finally bought us an analogue camera each. Then came
fifth grade and lots of new hobbies and interest groups which all pushed
photography to the background.
Years passed, and
the love of arts remained, but it took the form of interior design. Later a
person came into my life, he changed everything around me. My career started,
since destiny brought me together with a photographerJ He is my
husband now, but he is also my master and my role model. Naturally, it didn’t
take long until I felt like taking photos again. One day I went out to go for a
walk and took my camera with me. I was
drawn into it completely and took hundreds of photos. That’s when I realised I
really love doing it.
I don’t know if
I am good at it. I know I like challenges. I would never call myself a
professional of course, since photography is a limitless area, but we may
strive towards perfection.
2. Mit, kit
fotózol? Miképpen változott ez az évek során?
Általában a modelljeim emberek. Ezen belül párok, családok, kismamák, babák.
Először leginkább nőket fotóztam, majd rendezvényeken, esküvőkön is kaptam
lehetőséget.
Who or what do you take photos of? How did it change through years?
My models are
usually people, more specifically couples, families, pregnant women, babies. At
first I took photos of women, but I then I had the opportunity to shoot events
and weddings, too.
3. Családi
összejöveteleken is a Te kezedben van a gép a legtöbbször?
Családi rendezvények..igen ez kényes téma. :) Igaz,hogy nagyon szeretek
fotózni, de ha az én családomról van szó, jobban szeretem azt inkább megélni.
De ettől függetlenül mindig van nálam valamiféle szerkentyű, amivel képeket
lehet készíteni..:)
Do you take pictures at the family reunions?
Family events
are a delicate matter. It is true I like to take photos, but when it comes to
my family, I'd rather live the event. Nevertheless, I usually do have something to take
photos withJ.
4. Mindig
az az első gondolat, hogy „bárcsak itt lenne a gépem”? Amikor élmény él,
elképzeled milyen fotó készülhetne/-hetett volna?
Igen, többször előfordult már, hogy történik éppen valami, vagy látok
valami különlegeset az utcán, de nincs nálam a fényképezőgépem és ezt sajnálom.
Nem mondhatom azt, hogy majd legközelebb, hiszen ugyanaz sohasem történik meg
ugyanott, ugyanúgy. De a nyakamban sem lóghat folyton. Bárcsak elférne a kabát
belső zsebében a fényképezőgép..:)
Is your first thought always “Gosh, I wish I had brought my camera with
me!” Whenever you experience something, do you think you should have taken a
photo of it?
Yes, it happened
many times, that something occurred to me or I saw something interesting, but I
regret not having the camera with me. And I can’t say never mind, I will take
the photo next time, since nothing ever happens the same way in the same
manner. But I also can’t have my camera hanging in my neck all the time. I wish
there was a camera that could fit in a pocket...:)
5. Mi a legfontosabb egy
jó fotóhoz (ötlet, fény, ...)?
Az ötlet és a fény... ezek a legfontosabb dolgok, de emellett a jó hangulat
és az élmény. Igyekszem a párokkal olyan kapcsolatba kerülni (kicsit
személyesebb dolgokról beszélgetni, jobban megismerni egymást), hogy a fotón
természetes énjüket lássák vissza. Én úgy gondolom, akkor jó egy fotó, ha azt
az alany igazából átéli a pillanatot.
What makes a good photo (idea, lights...)?
What makes a good photo (idea, lights...)?
The idea and the
lights... These are the most important, but the atmosphere and the experience
are also important. I try to get close to the couples I am shooting, talk about
things more private, get to know them. This way when they see the photos, it is
their true natural self they see. I believe a photo is good if the subjects experience
the moment.
6. Vezetsz
blogot is?
Sajnos blogot nem vezetek még, de tervben van.
Do you have a blog?
Unfortunately
not, but I am planning to.
7. Mi volt
az eddigi legrosszabb megbízás?
Szerencsére jó emberismerő vagyok és általában könnyen fel tudom venni a
ritmust a modellekkel, párokkal. Viszont nem minden helyzetet tudok kezelni, ha
állatokról van szó. :D Kitaláltam egy fotósorozatot, mégpedig a lovak volt a
téma. Könnyűnek gondoltam...de rájöttem, hogy nem maradnak egy helyben, ha
sokan vannak még nehezebb és némelyik még túl rámenős is. Szakember
segítségével sokkal könnyebb dolgom lett volna... Szóval a lovakkal még
barátkoznom kell.
Worst job (task, experience) so far?
Luckily I am a
good judge of character and I can easily take up people’s rhythm. But I am not
so good with animalsJ I thought of a series, with horses as the theme. I thought it would be
easy, but I realised they don’t stay in one place and some of them can be very
pushy. It would have been much easier had I asked for the help of a
professional. Anyway, I need to get friendlier with the horses.
8. Mi volt az
eddigi legnagyobb élményű felkérés?
Férjemmel 2012-ben lehetőséget kaptunk egy pártól, hogy kint, Dél-Tirolban
készítsünk el az esküvőjük előtt életük anyagát. :) Norbi videózott, én pedig
fotóztam.
Best job (task, experience) so far?
In 2012 my
husband and I were given the opportunity to document the material about their
life before their wedding in South Tyrol. My husband was taking the video and I
took the photos.
9. Milyen fórumokon képzed tovább magad (szervezett továbbképzések, magazinok, blogok)?
Tanulni mindig lehet és kell is. De gyakorlat teszi a mestert. Úgy gondolom, nyitott személyiség vagyok, ami nagyon fontos ebben a
szakmában. Férjemtől tanultam mindent, könyveket olvasgattam, de úgy gondolom nagy
részben ez ráérzés kérdése.
How do you educate yourself (organised courses, magazines, blogs)?
One can and
should always educate oneself. But I think practice is what makes the
master. I believe I am an open enough personality, which is important
for this profession. I have learned everything I know from my husband, I have
read books about photography, but I still think the large part is instinctive.
10. Hobbi vagy
vállalkozás?
Mindkettő. Nagyon szeretem a fotózást, kezdetben nem tudtam elképzelni, hogy valaha azt mondom, ez a munkám. Most már a munkámnak tekintem, de mindig is a hobbim marad. Ha az egyensúly felborul, akkor szerintem teljesen más hatást érnék el a képekkel.
Mindkettő. Nagyon szeretem a fotózást, kezdetben nem tudtam elképzelni, hogy valaha azt mondom, ez a munkám. Most már a munkámnak tekintem, de mindig is a hobbim marad. Ha az egyensúly felborul, akkor szerintem teljesen más hatást érnék el a képekkel.
Hobby or main source of income?
Both. I like
photography very much, and when I started doing it, I couldn’t have imagined
saying this is my job. I consider it my job now, but it is also my hobby. I
think if the balance is disturbed, I would achieve a different
effect with photos.
11. Mik a
terveid a jövőre nézve?
Mivel 2013-ban volt az esküvőnk, így most már sokkal tapasztaltabbak
vagyunk ebben a témában, két oldalról látjuk a dolgot. Így szeretnénk segíteni
a jövőben házasulandó pároknak a szervezésben akár, tanácsokat adni, hogy
megkönnyítsük a dolgukat és ez nekünk is élmény. :) De jelenleg egy izgalmas rövid távú tervre koncentrálunk. Egy holland párnak idén nyáron lesz az esküvője Dél-Tirolban és bennünket kértek fel a fotózásra és videózásra. Mindig is nagy álmom
volt egy más nemzetiségű esküvőn fotózni, külföldön.
Plans for the future?
There are always
plansJ
Our wedding was
in 2013, so we are far more experienced in the topic, and we now see both sides
of the story. We would like to help couples about organising their wedding, give them advice and
make it easier for them. And it is a pleasure for us, too. But I am currently focusing on an exciting short-term plan. A Dutch couple are having their wedding this summer in South
Tyrol and they asked us to take photos and the video of their biggest day. It
was always a great dream of mine to shoot a wedding of another nationality,
abroad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése