Más kicsi korában űrhajós akar lenni, bennem az
vetődött fel, akár lehetnék fényképész is... Nagyon menő dolognak tartottam... amikor
megosztottam a családdal az elképzelésemet, apukám előhozta a fényképezőgépét,
és elkezdte magyarázni, mit hogyan kell beállítani... egyre jobban
elkámpicsorodtam, és azt gondoltam, itt a vége, belőlem nem lesz fényképész,
ennyi dolgot képtelenség egyszerűen megtanulni... végül látták a teljes
elkeseredettségemet, és a következő szülinapomra kaptam egy kis automata analóg
gépet (11 éves voltam)... el is fényképeztem kb. 4 tekercs filmet, és mivel
egyáltalán nem az volt a végeredmény, amit elképzeltem, hamvába hullt a nagy
tervem...
Később a középiskola befejeztével éledt újra ez
az ötlet, mivel nem vettek fel elsőre a programozó matematikára (hogy is
gondoltam, hogy ilyesmire adom a fejem... a következő évben sikeres felvételit
írtam, de végül rájöttem 3 év után, hogy nem nekem való), de ismét nem lett
belőle semmi, mivel kiderült, hogy rajzból is kell felvételizni... az én
rajztehetségem pedig maximum felhő alakú bárány rajzolására terjedt ki...
Eltelt néhány év, az akkori barátom 2005-ben elkezdett nyaggatni, vegyünk
fényképezőgépet... a válaszom természetesen az volt, hogy szó sem lehet róla,
nagyon sokba kerül, végül májusban a kezembe került az egyik barátunk Nikon
D70-se, és a képeket látva rögvest áment mondtam a gépvásárlásra. :) Kicsit
több, mint egy évtizeddel később, de mégis egymásra találtunk a fotózással :)
Emlékszem, július volt, mire a kezembe foghattam a Canon 350D-t, és utána le se
tettem... ahogy lenni szokott, először természetet fotóztam, de dédelgetett tervem volt, hogy embereket is lencse végre kapjak, így megkerestem az egyik nagyon szép barátnőmet, hogy nem állna-e modellt, és rajta gyakoroltam hónapokig... szerencsére nagyon lelkes volt, és szinte minden nap fotózhattam... Mindeközben regisztráltam a fotozz.hu képértékelő oldalra, ahová feltöltögettem azokat a képeket, amikről úgy gondoltam, jobban sikerültek, a kapott véleményekből tanulgattam, figyeltem az elkövetett hibákra a következő próbálkozásoknál, valamint sok-sok könyvet olvastam technikai, valamint kompozíciós dolgokról. A sok fotózásnak köszönhetően gyorsan fejlődtem és jók voltak a visszajelzések, ami persze lehet, hogy a barátnőm szépségének és nem az én ügyességemnek szólt, de ezen már úgy is kár rágódni :)
How long have you been a photographer, when have you realised
you are interested in it and good at it?
While other kids want to become an astronaut, I
thought I could become a photographer... I considered it a very cool
profession... When I told my family about my idea, my dad took out his camera
and started explaining how it works... I was becoming more and more
disappointed because I thought there is no way a person can learn all this... My
family saw how devastated I was and bought me a small automatic camera for my
11th birthday... I shot away about 4 roles and since the result was not at all
what I have imagined it to be, my big plan evaporated.
Later, when I finished high school, my idea revived
again, since I wasn’t admitted to programming mathematics at first (what was I
thinking? I succeeded the next year and it took me 3 years to realise it doesn’t
suit me), but it was lost again, because it turned out the entrance exam
involves drawing, and my talent was limited to drawing cloud-shaped sheep... A
few years passed and my current boyfriend started nagging me in 2005 to buy a
camera... My answer was of course “no”, because it costs too much, but in May I
got hold of one of my friends’ Nikon
D70 and after seeing the photos I was convinced we should get one for
ourselves, tooJ Photography and I finally found each other after more than a decadeJ I
remember it was July when I first held a Canon 350D, but I never let it go
since...
And as it is supposed to be, I started photographing nature, but since
I planned to take photos of people, too, I called one of my very beautiful
friends and asked her if she would like to be a model for my photos and she
said yes. I practiced for months. Meanwhile, I registered at the fotozz.hu
(photo evaluating site) and uploaded the photos I thought weren’t as bad, and
started learning from the feedback I got there, tried to pay attention to
mistakes when doing the same photos, and I also read many books on technique
and composition. Due to intensive photographing I developed really fast and the
feedback was great, which of course may have been to praise my friend’s beauty
and not my dexterity, but it makes no sense dwelling on it nowJ.
2. Mit,
kit fotózol? Miképpen változott ez az évek során?
Leginkább embereket, azon belül is babákat,
gyerekeket, nőies sorozatokat, esküvőket, valamint kismamákat. Egyre bővült,
először nőies sorozatokat készítettem, majd esküvőket, később pedig kipróbáltam
magam kismama és baba és gyerkőc fotózásban is.
Who or what do you take photos of? How did it change
through years?
Mainly
people, babies, children, female series, weddings and pregnant women. I started
out doing female shoots, then weddings and the portfolio was gradually extended
to pregnant and baby and children photos.
3.
Családi összejöveteleken is a Te kezedben van a gép a legtöbbször?
Jaj, gyenge pontomra tapintottál... az utóbbi
években sajnos már el sem viszem a fényképezőgépet családi összejövetelekre, ha
csak nem jelesebb eseményről van szó, ez a hátránya, ha nem fér el egy táskában
vagy a zsebben a fényképezőgép, plusz ha együtt a család, inkább velük szeretek
lenni, mint kivonni magam a társaságból, és fotózni.
Do you take pictures at the family events?
This is
my soft point...Recently, I don’t even take my camery with me to the family
reunions, unless it is an extended family event, since I would like to enjoy
being together with them instead of being an ousider taking photos.
4.
Mindig az az első gondolat, hogy „bárcsak itt lenne a gépem”? Amikor élmény ér,
elképzeled milyen fotó készülhetne/-hetett volna?
Igen, ilyen sokszor előfordul.
Is your first thought always “Gosh, I wish I had
brought my camera with me!” Whenever you experience something, do you think you
should have taken a photo of it?
Yes, this
happens a lot.
5. Mi a
legfontosabb egy jó fotóhoz (ötlet, fény, ...)?
Pontosan... az ötlet és a fény :) és persze ha
embert fotózol, akkor a modell... végül is ő adja el a képet... valamint fontos
megemlítenem a stylingot, számomra nagyon fontos, hogy összhang legyen a képen
a kiegészítőkben, hogy stílusos legyen... nagyon sokszor van, hogy meglévő
dolgokból fabriálok valamit, akár egy szoknyát, ruhát... volt hogy jegyes
fotózásnál egy több méteres anyagot csavartam a menyasszonyra és biztosító
tűkkel igyekeztem rögzíteni...:)
What makes a good photo (idea, lights, ...)?
These
two, exactlyJ and naturally, if you’re taking photos of people, the model... in the
end, it is the modell whom the picture is about... I would also mention the
stylist, since it is important for me to have all the accessories harmonising,
to make them stylish... many times I try to make something from the stuff we
have available – be it a skirt, or a dress... there was this one time I wrapped
the bride at an engangement photo session in several metres of textile and
tried to fix it with safety pinsJ.
6.
Vezetsz blogot is? Ha igen, miről (csak fotók vagy megosztasz kulisszatitkokat
is?)
Igen, van blog, elég friss, bár mostanában
mostohagyerek volt, áprilistól mindig felgyorsulnak a napok... én legalábbis
úgy érzem, hogy 1 hét nem 7 napból áll, hanem csak 3-ból, mert az egyik nap még
hétfő van, amikor épp túl vagyok egy esküvőn, a következő nap pedig már péntek
van, amikor készülök a következő esküvőre, a harmadik nap pedig természetesen
maga az esküvő napja... Igazából sok-sok bejegyzés vár publikálásra, de képeket
kell még keresni hozzájuk... nagyon sok tervem, ötletem van, de annyira gyorsan
telnek a napok... :/ Természetesen kulisszatitkok is néha-néha megosztásra kerülnek...Velem
mindig történik valami... vonzom a bajt... bár az a mondás is igaz rám, hogy
rossz pénz nem vész el :)
Do you have a blog? If yes, what do you write about (are
there only photos, or do you also share some tricks of the trade)?
Yes,
there is a blog, quite update, too, though I have neglected it recently, things
happened so fast since April... or at least I feel my week doesn’t consist of 7
days, only 3, because one day it’s Monday, when I just finished shooting a
wedding, and the other day it’s Friday again, when I have to prepare for the
next one, and the third day is the wedding day itself... Many posts are waiting
to be posted but I need to find the right photos for them. I have lots of plans
and ideas, but time flyes so quickly... And something always happens...
7. Mi
volt az eddigi legrosszabb megbízás?
Ezt nem mondanám megbízásnak, inkább csak egy
furcsa esetnek :)
Régen történt, egy fotós fiú bérelte tőlem a
stúdiómat, a végére, amikor odamentem, megkérdezte, csinálnék-e róla néhány
profil képet, miután elkattintottam néhány képet, megkérdezte, aktot is
csinálnék-e róla... mivaaaan??????
Worst job (task, experience) so far?
I wouldn’t
call it a job, rather a wierd experienceJ
It
happened a long time ago, a photographer guy rented my studio from me. One day,
I arrived at the end of his shooting and he asked me if I would be kind enough
to take some profile pics of him, and after clicking a few he said ok, now
would I take some nude photos of him. WTF???
8. Mi
volt az eddigi legnagyobb élményű felkérés?
Legnagyobb élmény... hűha, ilyen sok volt, pl.
imádtam, amikor a régi Hungáriában a tolldobálós esküvői fotózás, vagy amikor
otthon jutott eszembe, hogy egy kismamára dobáljak tollakat... akkor
megfogadtam, hogy otthon ilyet soha többet, még hónapok múlva is előkerültek
valahonnan tollak...vagy amikor Londonba kellett mennem Al di Meolat fotózni,
vagy épp nemrégiben Sri Lankán fotózhattam a barátnőmet a férjével, de ez
persze csöpögősen hangzik, de valami nagyon aranyos emlék szinte minden
fotózásomról van, ezek legtöbbje persze csak nekem aranyos, és emlékezetes...
Best job (task, experience) so far?
Best
experience... well, I have had quite a few of that, e.g. I loved the feather
throwing wedding shoot at the old Hungária, or when I threw some feathers at a
pregnant woman in my own home – I promised myself never to do that again, since
I had been finding feathers months after the shooting... Another great
experience was taking photos of Al di Meola in London. And Sri Lanka – a photo shoot
of a friend of mine with her husband, which of course sounds a bit sappy. I
bring home nice memories from almost all of my shootings, but of course, the
majority is nice and memorable only to me...
9.
Milyen fórumokon képzed tovább magad (szervezett továbbképzések, magazinok,
blogok)?
Leginkább a gyakorlat az, ami előrébb visz, de
azt vettem észre, hogy folyamatosan fejlődik, finomodik az ízlésvilágom,
köszönhetően a külföldi magazinoknak, blogoknak, valamint sok-sok tutorialt
olvasok, nézek, az egyik fotós barátnőmmel szoktuk megosztani a
tapasztalatainkat, ezekből sokat lehet tanulni, valamint képzésekre is szoktam
járni.
How do you educate yourself (organised courses,
magazines, blogs)?
I think
practice is what helps one develop the most, but I have noticed my taste
develops continuously and is becoming more sophisticated, thanks to foreign
magazines, blogs and the enourmous amount of tutorials I have read and watched.
One of my photographer girlfriends and I share experiences, we learn a lot from
that, too, and I also attend courses.
10.
Hobbi vagy vállalkozás?
Vállalkozás... persze mondhatnám, hogy
szerencsés vagyok, hogy a hobbim a munkám, ami igaz is, de sajnos a hobbiból
egy idő után munka lesz, és már nehezen tekintek hobbiként rá... nem tudok
eljönni úgy egy fotózásról, hogy hopp... most vége a munkának, elmegyek és
fényképezek egyet... Ezt azért sajnálom...
Hobby or main source of income?
Main
source of income – of course, I could say I am lucky to have a hobby that is my
work, too, and I AM, but after a while the hobby BECOMES work and it is
difficult to see it as a hobby any more... I can’t leave a photo shoot and say
ok, work is over, now comes photographing for pleasure... And I kind of miss
that...
11. Mik
a terveid a jövőre nézve?
Terv az van bőven, csak kellene valaki, akinek
van ideje megvalósítani őket :) De majd ez az év más lesz, mint a többi... (csak
ne ígértem volna meg előző szilveszterkor is ezt magamnak...)
Plans for the future?
I have
plenty of plans, but I need somebody who has time to realise themJ But this
year will be different (If only I hadn’t promised myself the same last year...)ui. a képek a kezdetekben készültek, a friss képekért katt Timi honlapjára
PS the photos you can see here represent the beginnings, for fresh pictures visit her site
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése